Előadás címe: Csepel pakura góc kármentesítése
Előadó: Gentischer Péter, cégvezető, Agruniver Holding Kft.
Történeti betekintés - kivonat: A Csepel, Pakura részterület története - évszázadokon át történő átalakulás és a környezeti terhelések kialakulása:
1. Korai területhasználat (1782-1941) és iparosodás kezdetei:
• Természetes állapot: 1941-ig a területet a Duna természetes, enyhe lejtéssel a folyóba futó, homokos, kavicsos folyópart jellemezte.
• Úthálózat: A jelenlegi Csőhegesztő utca vonalában már az elmúlt évszázadok térképein is út volt megfigyelhető, ami valószínűleg a nagyvízi partvonalat követte.
• Ipari létesítmények megjelenése: Az első ipari létesítmények 1892-től jelentek meg. Ezt követte a csőüzem létrehozása 1904-ben és az Acélmű elindítása 1911-ben.
• Hadiipari fejlesztések: 1927-ben katonai repülőgépek és egyéb hadifelszerelések gyártása kezdődött. 1938-tól jelentős fejlesztések indultak, 1939 végére közel 15 millió pengőt fordítottak a hadianyag-gyártási kapacitás bővítésére, 1938-1942 között az összes beruházás meghaladta a 93,5 millió pengőt.
2. A jelenlegi területhasználat és a pakura tárolók kialakulása (1942-től):
• Duna-part rendezése: 1942-ben épült meg a máig látható kikötői súlytámfal első szakasza, amelyet 1946-ban meghosszabbítottak. A támfal és a korábbi út közötti részt kohósalakkal töltötték fel.
• Pakura tárolók létesítése: Valószínűleg a partfal rendezésével egy időben, vagy azt követően azonnal pakura tárolók kerültek kialakításra a Duna partjától 100-150 méterre, már árvízmentesre feltöltött területen.
• Pakura felhasználása és kezelése: A pakurát a WM Acél és Fémművek Nemzeti Vállalat termeléséhez, valamint környező üzemek (kiemelten a Fémmű) fűtésére használták. A pakurát folyékonyan tartásához fűteni (pl. gőzzel) vagy gázolajjal kellett hígítani, mivel normál hőmérsékleten nem volt kezelhető. A pakurás fűtési technológiát feltehetően 1943 és 1965 között alkalmazták.
• Szennyezés forrása: A szennyeződés tehát az 1943-1965 közötti 20 évben fűtőanyagnak használt pakura tárolásából és manipulálásából származik, a WM Acél és Fémművek Nemzeti Vállalat, majd később Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek, végül Csepel Vas- és Fémművek működése során. Az 1944-es bombázások során a tartályok sérülése nem zárható ki.
• A "gödör" és a Fűtőház utca: Légifelvételeken (1950-1962) egy kör alakú képződmény látszik, melyre mint „gödörre” hivatkoztak. Bár felmerült bombatölcsérként, korabeli térképek és légifelvételek alapján bombázások idején építmény volt a helyén. A Fűtőház utca elnevezése valószínűleg a korábban itt lévő, pakurával és szénnel fűtött kazánokat elhelyező épület(ek)től származik.
• Területhasználat alakulása (1965-től): Légifelvételek alapján megfigyelhető a gödör betemetése, tereprendezés (1965-1972), építkezések (1972-1980), valamint a pakuratartályok felépítményeinek bontása (3 db 1965-1972 között, továbbiak 1987-1997 között).
3. Rendszerváltás utáni átszervezések és a szennyezettség ismertté válása:
• Gyári átalakulások: Az 1980-as években jelentős szervezeti átalakulások történtek a Csepel Művekben, majd 1983-ban felbomlott a tröszt, ami a gyáróriás széthullását és kisebb egységekké való felaprózódását eredményezte.
• Tulajdonjogi változások: A rendszerváltás után a területet egységes tömbként kezelték, osztatlan közös tulajdonban volt. 2000-ben szűnt meg az osztatlan közös tulajdon, és mintegy 100, külön földhivatali bejegyzéssel ellátott telekre osztották.
• A szennyezettség felfedezése (2009): Egy 2009-es állapotfelmérés során kiderült, hogy a Dunai Kikötő alatti terület erősen szennyezett pakurával. Ezt az alacsony Duna-vízállásnál a folyóba szakadó, irizáló szénhidrogén foltok, valamint a monitoring kutakból nyert információk is jelezték.
• Monitoring eredményei: A 4 monitoring kút közül 3 több méter vastagságban tartalmazott felúszó szénhidrogént, ami lehetetlenné tette a korrekt mintavételt. Egy kútból (CI-1) vett talajvízmintában nem mutattak ki szerves vagy szervetlen szennyezőket B érték feletti koncentrációban. Azonban a tervezett további furatok (CSMÁ-5, CSMÁ-6) talaj- és talajvíz mintáiban B értékeket kissé meghaladó PAH koncentrációkat mértek, ami pakura jelenlétére utal, még ha organoleptikusan nem is tűntek szennyezettnek.
• Pakuratartályok felkutatása: Mivel a tartályok elhelyezkedéséről eltérő információk álltak rendelkezésre, archív légifelvételekkel (1956, 1992), georadarral és geoelektromos szelvényezéssel keresték a helyüket. Egy 1956-os felvétel alapján 6 darab feltételezett pakuratartály helyét azonosították, melyből kettőt a geoelektromos vizsgálat során is feltártak.
• További szennyezőforrások: A tartályok mellett egy másik potenciális szennyezőforrás is feltételezhető: a tartályoktól északra elhelyezkedő egykori „gödör” területe.
• Szennyezett terület becslése: A potenciálisan pakurával szennyezett területet 2009-ben hozzávetőleg 5 hektárra becsülték, bár hangsúlyozták, hogy a szennyezettség nem egyöntetű és nem feltétlenül jelentős mindenhol.