A környezetvédelem, azon belül is a talaj és a talajvíz megóvásának a megelőzésen túl egyik legfontosabb területe a kármentesítés. Mit is jelent ez a gyakorlatban, és hogyan épül fel a folyamat?
A kármentesítés alapvetően egy komplex helyreállítási intézkedéscsomag – amely magában foglalja a szükséges műszaki, gazdasági és hatósági feladatokat –, aminek a célja a földtani közeg (talaj és mélyebb kőzetek) és a felszín alatti vizek (talajvíz, rétegvíz) szennyezettségének, károsodásának mérséklése és megszüntetése. A folyamat végső eredménye lehet az eredeti, vagy gyakrabban az ahhoz minél közelebbi, "egészséges" természeti állapot visszaállítása, a felszín alatti vizek minőségének védelme, és a környezeti, illetve humánegészségügyi kockázatok elhárítása.
Hazánkban a kármentesítési eljárásokat, a hozzájuk kapcsolódó jogokat és kötelezettségeket elsődlegesen a felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet szabályozza. Ezt egészíti ki a 6/2009. (IV. 14.) KvVM–EüM–FVM együttes rendelet, amely pontosan meghatározza a különböző szennyező anyagok megengedett határértékeit és a szennyezettség mérésének szabályait.
A környezeti károk felszámolása nem egyetlen lépésből áll. A jogszabályi előírások alapján a kármentesítés három, logikailag egymásra épülő fő szakaszra tagolódik (amelyek indokolt esetben megismételhetők):
Ez az eljárás legelső lépése, amely felderítő és részletes vizsgálatokat egyaránt magában foglal. Célja, hogy átfogó és pontos képet adjon az érintett terület állapotáról. Ekkor történik meg a szennyezőforrások azonosítása, a talajban és a talajvízben lévő szennyezettség pontos lehatárolása, valamint a szennyeződés terjedésének modellezése. Szintén ebben a fázisban végezzük el a környezeti és egészségügyi kockázatértékelést, és itt teszünk szakmai javaslatot az elérendő szennyezettségi / tisztasági szintre, az úgynevezett (D) kármentesítési célállapot határértékre. A folyamat a tényfeltárási záródokumentáció hatósági jóváhagyásával zárul.
Amennyiben a tényfeltárás megállapítja, hogy a szennyezettség mértéke meghaladja a biztonságos (D) határértéket, megindul a beavatkozási (korábban műszaki beavatkozási) szakasz. Ez a kármentesítés "aktív", kivitelezési fázisa. A cél az, hogy a területet a legkorszerűbb és leghatékonyabb technológiák (BAT – legjobb elérhető technika) alkalmazásával megtisztítsák. A munkálatokat egy hatóságilag engedélyezett terv alapján végezzük (beavatkozási terv), a befejezésüket pedig egy beavatkozási záródokumentációban foglaljuk össze.
A fenti munkák végeztével, de közben is kármentesítési monitoringot kell végezni. A monitoring szakasz célja a tényfeltárási folyamat támogatása, a beavatkozás eredményességének mérése és az alkalmazott eljárások környezetre gyakorolt hatásának folyamatos nyomon követése. A teljes biztonság érdekében a jogszabály előírja, hogy a (D) célállapot elérése után még legalább négy évig figyelni kell a területet. Ezzel garantálható, hogy a szennyezés nem tér vissza, és a környezet természetes egyensúlya hosszú távon is helyreállt.